VETO
Správy
Strany
Médiá
Politici
Vláda
Parlament
SK
EN
Všetky videá
Maďarská aliancia
CSAJAK UTCA - Podcast | Zenével az összetartó közösségért
13. apríla 2026
Otvoriť na YouTube
Zhrnutie
AI zhrnutie zatiaľ nie je dostupné.
Spracúva sa
Zdroj: spracovanie zhrnutia videa
Prepis
0:00
Csajak utca
0:30
És akkor most vágjunk is bele
0:31
Annak apropóján vagy itt nálunk, hogy hát jubileumat ünnepelsz
0:36
Ez egy nagyon szép jubileum, azt gondolom
0:38
De lehet, hogy most már így áprilisra egy kicsit unott
0:41
Hogy január óta mindenki azzal zargat téged, hogy 50 éves lettél
0:45
Szabadon válkadok, nem unom
0:47
Jól is esik, megmondom őszintén, hogy ennyien gondolnak rám
0:50
Nem is gondoltam volna egyébként
0:52
Úgyhogy jól esik, köszönöm innét is
0:53
Nem unom, abszolút
0:55
Akkor még egyszer ennyit kívánunk és gratulálunk hozzá
0:57
Viszont, viszont
0:58
Köszönöm szépen
0:59
És akkor kezdjük azzal, hogy amikor te kicsi voltál
1:02
Akkor hogy hangzott a mi leszel, ha nagy leszel?
1:05
Tehát úgy hangzott az a mi leszel, ha nagy leszel
1:07
Hogy ugye megkérdezték nénik bácsik az óbodában
1:11
A válaszod az volt, ami minden kisfiúnak
1:14
Hogy tűzoltó, katona, kukás
1:16
Mert ugye a kukások azok mindig elsően szerepelnek
1:18
Vagy már akkor tudtad, hogy te valamilyen zeneipeljeztetnél?
1:21
Dehogyis nem, nem, nem, abszolút nem, nem
1:23
Sőt, családba sem volt zenész
1:24
Zenét hallgattunk
1:26
Édesanyám nagyon-nagyon szerette a magyar nótákat
1:28
Köszönhetően neki tanulta meg rengeteg magyar nótát
1:31
Magyar népdölt, meg a nagymamáknak
1:33
Ugyan a nagyszülőknek
1:35
Nem, hát ő átlagos gyerek voltam
1:37
Úgy ahogy elmondtad, ugye, hogy tűzoltó, kukás
1:43
Vagy űrhajós, vagy katona
1:45
Épp, mikor mi
1:47
Épp, mikor mi, így helyes, így helyes
1:49
Ugye, már jó, hogy szerintem, mi időnkben már volt tévé
1:50
Úgyhogy, ami ment, megnéztük a Vinetút
1:53
És akkor már indiának akartunk lenni
1:55
Vagy a Tarzan, akkor Tarzan
1:58
Szóval mindig más
1:59
És akkor mikor jött a zene?
2:00
Tehát mikor, hány éves korodban volt az, hogy
2:03
Akkor mostantól zenész szeretnék lenni, vagy színész szeretnék lenni
2:06
Igen, vagy színpadon szeretnék állni
2:07
Állítólag már az olvadában kezdődött
2:10
Az ugráló kötél
2:11
Isten nyugasztály, a Kovács Ezsikabot az obvó néni
2:14
És ő mesélte nekem jóval később
2:16
Mert én nem elégeztem arra, hogy produkáltam volna magam
2:19
És ő, meg nyilván
2:20
Te szerint gyerek voltál? Vagy olyan kiállós gyerek?
2:23
Én szerintem nem, egy átlagos
2:25
Nem, voltam nagy hangú
2:26
Átlagos gyerek?
2:27
Szerintem nem, de szélesen nyáltó kéne megkérdezni
2:29
De szerintem nem, egy ilyen átlagos
2:30
Inkább ilyen
2:31
Irodott egy dal, Szabolazdi barátom írta a dalt
2:35
A kolcos kis álmok
2:36
Nekem érte is
2:37
És ott tényleg ilyen álmodozó, ilyen méla gyerek voltam
2:40
De egyébként minden csintevésben benne voltam a barátokkal
2:43
Úgyhogy ezzel ilyen téren nem voltam az a visszahúzódó, sarokba ülő gyerek
2:47
Beszélőképességem azt mondták, hogy nem volt rossz
2:51
Szóval beszélni azért, beszélgetni szoktam
2:53
Abba lehetett gondolni, hogy esetleg a színpadon is majd megállod a helyet
2:57
Nem hinném
2:58
Én rátérek gyorsan erre a dologra
3:00
Nálam a zene az igazából
3:03
Persze feléptette Kobi-ba, ahogy másokat is
3:05
Ugye ment a csoport, aztán húzigatta
3:07
Mindenki igazgatta magát, meg vagarózott a színpadon
3:10
És nálam ez igazából ötödikbe kezdődött, amikor jött egy új tanító néni
3:17
Akit úgy hívnak, hogy Kis Évike, Jókai, Isten Nyugasztal Jókai Tibornak a felesége
3:22
Vagy Őzvegy át sajnos, Jókai Évike
3:25
És ő jött az órá, zeneórára és elkezdett zongorázni
3:29
Nem biztos, hogy az első dal volt, de ami megfogott, az a szép nyári nap
3:32
Neoton-dal, és ott elkezdett játszani
3:34
És mondtam, hogy ilyen is van, olyan dalok után, amiket addig tanultunk
3:37
Nyilván tanultunk nép dalokat is
3:38
De azért voltak ezek a mindenféle olyan dalok, amik annyira nem
3:44
Ez a óbung, ócska, tehát drága, meg ezek a dalok, amit tanultunk, ugye
3:48
És akkor jött egy teljesen új, teljesen új hangulat is az osztályba
3:53
És akkor így úgy nyilván meghallgatott mindenkit
3:57
Meg ő hallotta, hogy ki hogyan énekel
3:58
És hát nyilván gondolom észrevette azt, hogy jólinton állok, ugye
4:02
Dallamot tudok követni
4:03
És hát aztán kihívott, és akkor így szokott énekelgettetni
4:08
És akkor igazából én ezt mindig elmondom, ahol tudom, hogy neki köszönhetem azt
4:12
Hogy igazából engem így megkedveltem az éneklést
4:17
Mert azért akkor is problémát okozott, és ez mindig, hiszen te is tudod, ha az embernek reflektorfénybe kell állni
4:24
Akár ez legyen az osztály elé kiállni, mert már az is az ugye, hogy a harmincigyelkor...
4:28
Hát azt meg kell szokni tehát
4:29
Ráadásul harmincan voltunk az osztályban, nem tizen meg nyolcan ugye
4:32
Kiállt az ember és ott énekelni kellett
4:34
És úgy valahogy így, nekem ez így imponát meg tetszett
4:37
És...
4:38
Tehát nem félelmet kelted benned, hanem inkább...
4:41
Elején persze zavarban voltam, de utána már nem
4:44
Utána már nagyon-nagyon boldogan énekeltem, úgyhogy nagyon-nagyon jó volt
4:47
Majd volt egy lehetőség, akkori úttörő, ugye úttörőházba gútán
4:52
Volt egy lehetőség, hogy zenekart alapíthatunk
4:55
A suli zenekart, és akkor így meg megalakult az Alfa Rock zenekar
5:00
És akkor így indult végül is a zene
5:03
És aztán attól kezdve én nem haltam az éneklésér meg a zenéjére
5:07
De voltak egyébként nagy hálmok?
5:09
Tehát nyilván minden gyerek sztár akar lenni
5:12
14 évesen, akkor volt a Guns and Roses, meg a legnagyobb zenekarak
5:15
A korobbantak be, 80-as évek végén, ugye?
5:19
Hát meg voltunk örül, persze, hogy világsztárok akartunk lenni
5:22
De úgy, mint más is, ugye?
5:23
Igen, igen, igen
5:24
Szóval teljes mértékben, teljes mértékben, abszolút
5:27
Mert arra szeretnék killukadni, hogy mi az, ami több van benned
5:31
Mint azokban a zenészekben, akikkel mondjuk az Alfa Rock zenekart elindítottátok annak idején után
5:37
Én hozzáteszem, nagyon jó zenészek voltak ők is
5:39
Meg hozzáteszem, hogy aktív a csapat
5:41
De még csak tudjuk, hogy kik ők, azt meg, hogy vadkerti Jimmy, azt meg tudjuk
5:45
Hát azért nyilván neki civil foglalkozásuk is van amellett, hogy zenélnek
5:51
Náluk marad hobbi szinten a dolog
5:52
Én meg ütöttem a vasat keményen ezért, hogy ezt
5:56
Meg hát azért szerencsési vagyok, ezt mindig elmondom
5:58
Tehát ehhez kell egyfajta elszántság
6:00
Szerencse, ugye ezt mondod, de kell elszántság, elhivatottság
6:04
Tehát ez a ilyen
6:06
Kitartás inkább azt mondom, igen, igen, az is
6:08
Nem vagyok egy taposó gyerek szólját taposni mindenem, meg minden áron
6:12
Inkább én azt szoktam mondani így a csapatom belül is, mikor beszélgetek a zenészbalátaimmal
6:18
Hogy nekünk nincs más dolgunk, mint zenélni, és a közönség majd eldönti azt, hogy kellünk-e ide, tetszik-e vagy sem
6:27
És hát úgy látszik, így most már ötven év fele úgy igazolódott az élet, hogy talán tetszik az, amit csinálok embereknek
6:36
Úgyhogy szerintem a sok, tudod mit, zené és én úgy gondolom, hogy kitartóan zenérsz, és hogyha tényleg én imálam csinálni nekem
6:48
Én elmondtam legutóbb is, hogy nálam van
6:50
Tehát azért az fontos, hogy az ember szeretetből csinálja
6:52
Abszolút, hát nekem az életen létezeg
6:54
Tehát, hogy a zenét szeresse, tehát nem a sztárságot szeretni, hanem a zenét szeretni
6:58
Igen, hozzáteszem, és most mindenféle álszentség nélkül mondom, engem inkább az zavar a másik oldala
7:04
Azt elhiszem
7:05
A másik, én olyan típus vagyok, valaki abból fürdik
7:08
És azért jól is teszi, mert hogyha meg is dolgozott érte és adott neki, és élvezi
7:14
Élje meg azokat a pillanatokat is
7:16
Mert azért is meg dolgozott ugye, hogy sztárra kiáltották
7:21
Bár én azt mondom, hogy ahhoz a sztárok legyenek
7:25
Ugye a mi berkeinken belül, ahhoz kicsi azért ez az ország
7:28
Meg az anyaország is a sztárok ugye legyenek
7:31
Bár mondják, hogy vannak igen
7:33
De én azt látom a régi nagy legendákon, az öregeken is
7:37
Hogy ők is inkább a zenével foglalkoznak, nem a sztársággal
7:41
Meg nem azokkal a csillogó dolgokkal, amik igazából
7:46
Most mondjuk ki azt, hogy szerintem az inkább egy ilyen, hogy mondjam
7:51
Szükséges rossz
7:53
Szükséges rossz, igen, igen, igen, helyes, na ezt most viszem magammal
7:57
Hát, mert ugye ezt mi is megéljük azért akár csak kérdező pozícióból
8:02
Mert hát, hogyha az ember valamihez adja az arcát, meg adja
8:06
Tehát kiteszi magát egy színpadra, egy kamera elé, egy televízióba, bárhova
8:10
Akkor azért a rossz is jön vele, nem csak a jó
8:14
Persze, persze, vállalni kell mindent, mert van erre egy mondás, de ezt most nem, azt nem mondom
8:19
Szerintem mindenki sejti, aki annak áll az
8:22
Így van, így van
8:23
Vele jár, vele jár a
8:26
Ugye a kritika eleve, és most már adott, most már mindenki mindenhez hozzá szólhat
8:30
Mindenki mestere mindennek ebbe a világban
8:32
A közösségi háló, azt veszem észre
8:34
Azt veszem észre
8:36
Valamilyen szinten jó visszaigazolás is az embernek, hogy hol tart
8:40
De egyet nem szeretek, nem tudom meddig használtok és milyen szavakat
8:45
Hogy mikor azt mondják valamire, hogy szar
8:47
Már bocsánat most a hallgatóságtos a nézőktől
8:50
De én azt az egyet nem fogadom el
8:52
És nem fogadtam el soha senkire, hogyha mondták, hogy ez szar
8:55
Hogy magyarázd meg, hogy miért
8:57
Vagy te jobban tudnád ezt csinálni
8:59
Egyszerűen csak ennyivel intézik, hogy szar
9:02
Ez a világon
9:03
Igen, de olyan zenészekre és olyan előadókra és olyan bármiben erős egyénisségekre
9:09
Hogy az ember csak kapkodja a fejét
9:12
És ezt nem fogadnám el
9:13
Adj magyarázatot, hogy ezt miért mondtad és te hogy gondolod
9:17
Vagy te ezt hogy csinálnád jobban
9:20
Vagy írj egy albumot, állj fel a színpadra
9:23
Én azt mondom, lelkalapban mindenki jött, aki kiáll a színpadra
9:26
Vagy közönség
9:27
Mert volt egy ismerősöm
9:30
Aki azt mondta, hogy könnyen vagy
9:32
Kiállsz, énekelsz
9:33
És cégtulajdonos volt
9:35
Azért a múlt időben sajnos már nincs köztünk már
9:38
És volt egy rendezvény, ahol neki mint cégtulajdonosnak kellett beszélni
9:42
És mi megzenéltünk azon a rendezvényen
9:45
És hát jó, hogy el nem álljult az izgalomtól
9:48
Hogy ott kb. 150 ember volt már ugye a cég
9:52
székkapcsolatok által hívott vendégek is ott voltak
9:55
És mondta, hogy
9:56
És akkor lejött a színpadra, azt mondta
9:58
Nem is olyan egyszerű dolog
9:59
Ez tényleg nem egyszerű
10:00
Na mondom, ugye megmondtam
10:01
Így van
10:02
Volt egyébként az életedben olyan pillanat, amikor megbántad, hogy
10:07
Van nekem egy szakmám, miért nem maradtam a kaptafánál tulajdonképpen
10:11
Tehát, hogy szeretem a zenét persze, szenvedélyem
10:14
De jobb lett volna, ha csak úgy otthon a családnak elzenélgetek, meg elénekelgetek
10:17
Nem, soha nem
10:18
Soha nem
10:19
Soha nem
10:20
Nem
10:21
Amióta így
10:22
Tehát hivatásod lett
10:23
Akkor
10:24
Ez azt jelenti
10:25
Hivatásom lett
10:26
Hivatásom, mindenképpen a hivatásom lett
10:28
De én
10:29
Amit előbb el akartam mondani, csak aztán én elkalandoztam
10:31
Ilyen hajlamos vagyok egyébként
10:33
Annyi mindent akarok hirtelen mondani
10:35
Hogy nekem maga az ének
10:37
Amiről beszéltünk a sztárságról
10:39
Meg a pompa, meg a fény
10:42
Meg kell az is, hogy a cirkusz kell
10:44
Hogy lássák, hogy hú, attól jó, meg attól nagy valaki, mert csillog villog a tévébe
10:50
Nálam az éneklés az úgy lelkileg, fizikailag is, testéleg, lelkileg is
10:57
Nekem igényelem és szükségem van rá
10:59
Engem annyira
11:01
Elmondtam legutóbb is, hogy fölmegyek a színpadra
11:03
Hát nem vagyok egy kis darab ember, de fölmegyek a színpadra
11:06
Szóval izgalommal ugye, mert az izgulós vagyok még mindig
11:10
Meg kell is azért az adrenalina
11:12
Igen, de azért annyira nem, mint amilyen én vagyok
11:14
Most is, de már lenyugszom
11:15
Most is azért picit pörök bennem
11:17
És fölmegyek a színpadra és érzem ezt a feszültséget, ezt a tehert
11:22
Már úgy a tehert, hogy na megyek a színpadra és akkor most azért mégis csak rám néznek
11:28
És ugye ez az izgalom, ez a mindenféle érzésekkel vegyes érzés
11:33
És utána, amikor vége van a koncertnek vagy már koncert közben is azt érzem, hogy lement rólam 5 vagy 10 kiló
11:39
Szóval megkönnyebbülök, annyira jó érzés, hogy én nem tudom ezt mire nevezzem
11:45
Mint egy óga vagy én nem tudom, hogy számomra
11:49
Én arra emlékszem, hogy amit rólad ugye mindenki tud, hogy a társulatban tűntél föl az M1-en
11:58
És amikor te ott feltűntél, mint egy felvidéki magyar fiú
12:02
Hú, akkor mi még néztük ugye a televíziót
12:04
És én azt éreztem, hogy én annyira büszke vagyok rád
12:07
Mert hogy te olyan szerénységgel jelentél ott meg, mert akkor bizony már megjelentek a sztárok
12:12
Akik már oda is úgy jöttek be, hogy hát igen én vagyok valaki
12:16
És ezt tudjál mindenki, hogy én vagyok valaki
12:18
Igen, és emiatt is léptem majdnem vissza
12:20
Igen, hát akkor ez nem volt az igazságtól távol
12:23
Nem, ez a Dezsígyűlőnek köszönhetem, hogy végül is aztán beadtam a derekamat
12:26
Ugyanis én elcsírtam egy spotot, amihol volt a sci-fi szabban a madárnak egy pici részlete
12:33
Mindig csak ilyen spot, csak egy villanásnyi az egész
12:37
Hívtam Gyurit, mondom Gyurit, láttad ezt?
12:39
Ugye ő látta és tudja is, hogy mi ez
12:41
Hogy a 25 éves jubileumi előadása vállagatnak szereplőket az István a királyba
12:46
És hogy próbálják meg, mondom, rendben
12:49
Közben ezekben a spotokban, vagy hogy mondjam bevillanókban vagy ajánlókban
12:54
Megjelentek mindig az adott előadók, akik ott lesznek
13:00
És akkor a akkori madátszínház, operátszínház legnagyobb sztárjai
13:04
Hozzáteszem király Viktor
13:06
Rengetegen indultak, rengeteg neves
13:08
Akkor már ismert előadók
13:10
És hát én mondtam, Gyurinak mondom, figyelj, én nem
13:13
Hát hol van nekem itt bármire esélyes, szóval teljesen esélytelenül
13:18
Aztán csak annyit mondod Gyuri, hogy figyelj, gyere el
13:20
Mert igazán soha nem tudnád meg
13:22
Ha nem jössz, soha nem tudnád meg
13:24
Hogy alakult volna
13:26
Hát végén így alakult
13:28
Jól alakult
13:28
Nagyon-nagyon jól, igen
13:30
A család ezt hogy tudta lekövetni? Neked három gyereked van
13:32
Ez az, és akkor már három gyerekem volt
13:34
Akkor már csenge is meg volt
13:36
A legkisebb
13:38
És egy adott munkahelyem volt, egy jó munkahelyem
13:40
Ezt mindig elmondom, hogy bárhová el tudtam menni
13:43
Mert képviseltem a várost, megyek képviselni a várost
13:46
Ugye most az, hogy a társadalat hozott egy úgymond ismertséget a Kárpát-medencében
13:52
Vagy ahol a magyarok élnek, akik követték
13:55
De én azelőtt is rengeteget zenéltem
13:58
És nekem nagyon kerek volt
14:00
Mert ugye voltak a rokszínházak, az Őrsekújváriak útai küzdromenti rokszínház
14:04
Belekostatom vendéglátózásba, ami egy jó iskola volt
14:08
Most időrendileg össze-visszaugrálok
14:12
De Jókai Színház '94-ben
14:14
Jókai Színházban már játszottam
14:16
Olyan előadókkal, mint Ráfi Matyibácsi
14:18
Tóth Tibor
14:20
Patrick Szilárd
14:22
Mokos Attila
14:24
Akkori színházsztárok
14:26
Szóval nekem már
14:28
Akkor indult ez az egész
14:30
És honnét is kavarodtam ide
14:32
Hogy mit szólt a család mindenhez
14:34
Szóval nekem kerek volt minden
14:36
És
14:38
Én nem tudom, hogy mit gondoltam
14:40
Talán egy utolsó esélyt
14:42
Az, hogy
14:44
Lehet, hogy imádtam a rokkaperákat
14:46
És hát az István a király az volt a mindenünk
14:48
Igazából volt egy-két rokkapára
14:50
Még emellett, de azért csak az István a király
14:52
Tehát akkor át, akkor át a mekkorát utódott 83-ba
14:54
És hát ilyen lehetőség
14:56
És akkor hát ugye beleugrottam ebbe az egészbe
14:58
Mondhatni egy picit önzős
15:00
Önzőségből is
15:02
Mert önző módon ugye azért ott volt a
15:04
Jó munkahelyem, ott volt
15:06
Minden adott volt, minden kerek volt
15:08
Szóval nem hiányzott nekem, de valahol
15:10
Mégis talán olyan hiányérzet
15:12
Ez a hiányérzet meg volt
15:14
Nem azért, mert én sztár akartam lenni
15:16
Mert tényleg álljon messze törlem
15:18
Aki is, mert azt tudja, hogy milyen típusú ember vagyok
15:20
De talán az, hogy egy picit belekóstolni
15:22
Úgymond a profi világba
15:24
Hogy milyen
15:26
Én az esélytelenek
15:28
Esélyével, jól mondom?
15:30
Esélytelenek nyugalmával
15:32
Igen, igen, igen, indultam
15:34
Mert mondom, ebből úgy se le semmi
15:36
Lehet, hogy akkor nem nyomott annyira a tét talán
15:39
Igen, igen
15:40
Hát hogy mondjam, ez volt az utad?
15:42
Tehát, hogy nincs itt több kérdés
15:44
Tehát ez volt a te utad?
15:45
Igen, igen
15:46
Tehát ezek szerint jó utat választottál
15:47
Mert ez volt a te utad?
15:48
Hát most már így utólag igen
15:49
Hát ez nyilván, az ember csak utólag tudja meg
15:51
Hát ha mindig tudnánk, amikor ott állunk az út elágazódás előtt
15:55
Ugye, akkor nem feltétlenül tudnánk, hogy
15:58
Vagy hát akkor nem lenne probléma, hogy válasszunk
16:00
Ne biztos, így van, így van
16:01
Úgyhogy aztán így, így, így belecsöppentem
16:04
De a család nem, hogy mondjam, nem tett neked szemre hányást
16:08
Nem, engem a család minden örültségebe támogat
16:11
Folyamatosan
16:12
Akkor neked szerencsés ez a dolog
16:13
Én nagyon szerencsés vagyok
16:14
Nagyon, igen, igen
16:16
Büszkék is voltak a gyerekek, aztán nyilván ugye, hogy látták az apát a tévébe
16:21
Tévébe van az apa
16:23
Úgyhogy nagyon büszkék is
16:25
És ezt a támogatást, ezt a család részéről megkapod
16:28
Abszolút
16:29
Guta részéről gondolom a mai napig megkapod
16:31
És a közösséggel milyen helyzet?
16:32
Hát a közösségtől is megkaptam
16:33
A felvidéki magyar közösségről gondolom
16:34
Nagyon, nagyon
16:35
Hát ugye voltak a szavazások ebben műsorban
16:38
Mert ugye úgy úgy működött
16:40
És mindig rohant be a productorasszony
16:44
Rosta Mári, aki ez egésznek az anyja volt ennek az egész produkciónak
16:49
Az ikorat ügynökség
16:51
És jött be azt, hogy te hol laksz, hogy ennyien folyamatosan magasan vered a szavazást
16:57
Szóval tényleg
16:59
Tehát akkor ott maximálisan kiállt melléd a közösség
17:02
Abszolút
17:03
És ezt azóta is érzed?
17:04
Na persze, persze
17:06
Érzem, mert bármerre megyünk nagyon-nagyon szeretnek minket
17:08
Ezt mindenféle elfogultság nélkül mondom
17:12
Tényleg mindenhol vannak
17:14
Jó persze, nincs mindig mindenütteltházban
17:17
Na koka is van, ugye nyilván
17:19
Vagy hétköznap, mert hétköznap is vannak koncertek
17:21
De mindig jönnek
17:23
És amíg jönnek, addig
17:25
Addig velünk vannak
17:26
Ez egyértelmű
17:27
Egyébként beszéltünk is itt előtte
17:29
Ugye egy pár mondatban
17:30
De hogy van közösségteremtő szerepe a zenének?
17:33
Abszolút
17:34
Abszolút, igen
17:35
Ezt így is gondolod és így is érzel és így is teszel
17:37
Abszolút, abszolút
17:39
Nagyon érdekes, hogy
17:41
Amilyen helyzetek kialakultak az utóbbi időbe
17:43
És nem akarok nagyon politikába belemenni
17:45
Mert nem vagyok politikus
17:47
És tudjátok az a durva az egészben, hogy
17:49
Amikor koncert van
17:53
De és bármelyik formációmmal
17:55
Mert van pár formációm
17:57
Elmegyünk
17:59
Akkor azon a koncerten elfér
18:01
Úgymond a jobboldali ember is
18:03
Meg a baloldali ember is
18:05
És élvezik és együtt egymásba karolva énekelnek
18:07
Tehát az amit a közéletben megélünk
18:10
Igen
18:11
Az a zenén a koncerten nincsen
18:13
Így van, így van
18:14
Amit most élünk meg a közéletben
18:15
Igen, amit most élünk meg úgy értem
18:17
Tehát ez a széttagoltság
18:19
Szerintem óriási összekötő eleje van a zenének
18:22
Szerinted mi segíthet egyébként a felvidéki magyarságnak
18:27
Ilyen szempontból az ő
18:28
Mert akkor tulajdonképpen csak föl kell írni
18:30
Receptre vadkerti Jimmy-t
18:31
Meg a kormoránt esetleg
18:33
És akkor így megvan az egység
18:35
De hogy ezen túl meg a viccet félretélve
18:37
Tehát hogy nem annyira feszült a helyzet
18:41
A felvidéki magyarság körében
18:43
Műt például Magyarországon
18:44
Vagy legalábbis bízom abban, hogy nem
18:46
Én is
18:47
De azért mégiscsak azt nem látjuk
18:51
Azt a nagy egységet, aminek lennie kéne
18:53
Mi lehet a recept?
18:55
Az a recept, hogy kevese találkoznak az emberek
18:57
Mindenki el van bújva
18:59
Kis-kis otthonába
19:01
Mindent lát, minden tud
19:03
Elérhető minden
19:05
Úgy mond
19:05
Most ezt is
19:07
Szóval
19:09
Médián keresztül
19:11
Szóval ilyen-olyan közösségi hálókon
19:13
Írnak egymással
19:15
Én azt mondom
19:17
A személyes
19:17
A személyes
19:19
És annyi lehetőség van
19:21
Annyi lehetőség van
19:21
Falvakban is
19:21
Városokban is
19:23
Mindig vannak rendezvények
19:23
Akkor mégis csak az a
19:25
Recept
19:25
Igen, hogyha jöjjenek
19:30
Persze
19:31
Mert ott tudnak találkozni
19:32
Tehát azt ne nézzék meg a közösségi állón
19:34
Így van
19:35
Így van
19:36
Szerintem ott van a probléma
19:38
És lehet, hogy nem is véletlen
19:40
Hogy az embereket így elszeparálták egymástól
19:42
Pont emiatt
19:43
Valószínű
19:44
Meg hát ilyen jellegű
19:45
Geopolitikai
19:46
Igen, igen, igen
19:47
Igen
19:48
Azért mondom, hogy nem biztos, hogy véletlen az
19:50
Hogy el vannak szeparálva az emberek egymástól
19:52
Nem találkoznak
19:53
Tehát vissza kell találni az embereknek
19:54
Szerintem igen
19:55
Kimenni egy térre ott
19:57
Zenét hallgatni, leülni, beszélgetni
19:59
Rengeteg olyan kulturális rendezvény van
20:03
Mert tényleg van
20:04
Láthatjátok ti is, hogy
20:06
Folyamatosan
20:07
Napi szinten tudnál menni
20:09
Legalább a 40 kilométeres körzetedbe, ahol laksz
20:12
Napi szinten tudnál menni rendezvényekre
20:14
Vannak
20:15
És rendezvény, maga a rendezvény, hogy ott vagy
20:18
És maga a rendezvény utáni élet
20:20
Amikor utána leültök egy
20:23
Akár egy sörre, vagy egy kávére
20:25
Vagy egy vacsorára
20:26
És akkor megbeszéltek azt az élményt, amit kaptatok esetleg ott
20:30
Ez előadás jelenti
20:31
Kell, hogy erre szánjunk
20:32
Kommunikálni kell
20:33
Kommunikálni kell
20:34
Mert az, hogy írunk meg
20:37
Az nagyon távol áll
20:39
Mert az ember egy közösségi lény
20:42
Én úgy gondolom, hogy az, hogy otthon üldögélve is
20:46
és otthonra lokoskodva bele dolgokba meg
20:50
Szóval ez a nem jó, én úgy gondolom
20:53
Ez a nem jó irány
20:55
Igen, így van
20:56
Ez a Csajakúca podcast
20:57
Tehát meg kell, hogy kérdezzem tőled
20:59
Zenészként
21:00
És mondod, hogy nem foglalkozó a politikával
21:02
Hogy szerinted szükséges-e egységes magyar érdekképviselet a pozsonyi parlamentben
21:06
Hát ez egyértelmű
21:08
És erre várunk már régóta
21:10
Erre várunk már régóta nagyon
21:12
És ahhoz, hogy ezt elérjük, ehhez bizony ennek a közösségnek meg kell mozdulnia
21:16
Hát a közösségnek is, meg a vezetőinknek is
21:19
Azért rajtuk is áll
21:22
És akkor szerintem, mert
21:24
Fantasztikus ember a magyar ember egyébként
21:26
Meg a feltvidéki ember is
21:27
Tehát ebből előnt kéne kovácsolni, nem?
21:30
Hogy itt felvidéki magyarok vagyunk
21:33
Igen
21:34
Ismerjük az egyik nemzetet, ismerjük a másik nemzetet
21:36
Ismerjük mindkét nemzet nyelvét
21:38
Így van
21:39
És átmenetet lehet képezni a két nemzet között
21:42
Tehát ne nyúljanak át a fejünk fölött, hanem mi legyünk a kapocs
21:47
Hát igen, mert nyilván mi itthon vagyunk
21:49
Szóval most minket mondhat bárki bármit, mi itthon vagyunk ugye
21:54
És jogaink vannak
21:56
Legalábbis kéne, hogy legyen jogunk
21:58
Nem vernek minket az utcán
22:00
Hát hála jó Istennek, ugye
22:02
De azért csak-csak megkeserítik az életünket
22:06
Itt-ott beszúrnak valamit
22:08
Itt-ott valamit, hoznak egy olyan
22:10
Akár törvényt, akár
22:12
Valami olyan rendeletet, hogy csipkednek minket
22:15
Meg azért nem hagynak békén minket ilyen téren
22:18
És ezt nem éli át az anyországi magyar például
22:23
Szóval ezért is
22:25
Gondolom, hogy nagyon öde kéne figyelni mindenre
22:27
Odált is az embereknek
22:29
Mert jöhet olyan világ
22:31
Egy olyan betyárvilág
22:31
Amiből aztán nincs visszaút
22:33
Ezt a témát most tegyük borítékba
22:35
Mert erről tudnánk ne pestig beszélni
22:38
Viszont a végére még azért
22:41
Egy fontos témát kell, hogy elővegyünk
22:44
Az pedig az a Magyar Arany Érdem kereszt
22:47
Amivel téged március 15-én kitüntettek
22:50
Azért ez nagy dolog
22:52
Ehhez gratulálunk innen is
22:54
Nyilván az egész felvidéki magyar közösség nevében mondhatom ezt
22:59
Mit jelent neked ez a díj? Meg mit jelent neked ez az elismerés?
23:02
Mert azért volt néhány a te életed során már elismerés
23:05
Talán ez a legmagasabb szintű
23:07
Más
23:08
Más
23:09
Nagyon
23:12
Egyébként ugye
23:13
Voltam egy-két helyen riportnál és mindig gondolkodtam
23:16
Egész úton mikor megyek, hogy mit mondjak
23:18
Mit lehet mondani
23:19
Mit lehet mondani
23:19
Nagyon nehéz bármit is mondani
23:21
Hát óriási, elsősorban óriási elismerés
23:24
Mondja azt az ember nem a díjért csinálja, ami így is van
23:28
Ez már közhelyes
23:29
Mindenki ezt mondja
23:30
De tényleg így
23:31
A díjazottak
23:32
Tényleg így is érezzük, hogy
23:34
Tényleg nem ezért csinálja az ember
23:35
De
23:36
Az sem igaz, hogyha azt mondom, hogy nem belengeti a lelkemet
23:39
Mert azért egy visszaigazolás ez is
23:41
Nyilván jól esik az ember
23:43
Igen, igen
23:45
Pláne meg az, hogy az az az az az az az országtól is kapod az anya országtól kapod a hová tátott szája menti gyerekkorodban, amikor el tudtad képzelni, hogy hogy hogy hogy néz ki egy hősök tere, hogy hogy néz ki ez és vittek oda minket ugye a suliból és és eltelik hát ötven vagy vagy nem tudom hány év, negyven két vagy negyven év és akkor kapok egy ilyen csodálatos elismerést.
24:12
Nagyon nagy öröm számomra
24:17
Viszont azt is hozzáteszem, hogy ez nem csak az én érdemem azért, ezt ott vannak a zenész barátaim, mert a zenész kollégákat sem szeretem használni, mert mindenki barátom, akivel ezt színpadon állok és most csak azért nem fogok neveket mondani, hogy nehogy kihagyjak bárkit is a nevek közül
24:39
Hogy hogy hogy ha ők nincsenek, hogy mi ezt nem csináljuk ennyi éven keresztül együtt, akkor akkor idejük biztos, hogy nem jutok el.
24:46
Úgyhogy ez az övék is. Ez az egyik dolog, ez a díj. A másik van a közönségé is. Akik eljönnek a koncertek, akik ott vannak, akik a idejüket nem sajnálva eljönnek, utaznak 400 kilométert, hogy halljanak minket.
25:03
Hogyha egy ilyen díjat megkap az ember, akkor számot vet, vagy pedig másnap reggel föl kell, látja, hogy fölkelt ugyanúgy a nap, és akkor új projekteken gondolkodik.
25:14
Egy értelmű. Persze. A második?
25:16
Megyünk tovább, persze. Megyünk tovább is csináljuk. És meg tudod.
25:19
De közben melegeti a lelkét az ember. Közben jó megy az ember, és akkor hoj de jó, és milyen jó érzés ez. És fiúkkal is beszélgetjük ezt, hogy elértünk egy pontot, de innét haladunk tovább és tesszük a dolgunkat. Ez nem változtat semmin egyébként.
25:36
Tehát nem pakolja el a kottát, a hangszereket. De? Hátradőve? Hátradőve? Előbb én ugye említettem ezt, hogy nekem az éneklés meg a zene olyan, mint a levegő. Szóval én bármit kaphatnék az életemben még. Engem nem tántorít el a színpadról semmi.
25:54
Vagy ha nem is a színpadról, mert lehet, hogy egyszerűen nem engednek fel a színpadra. De biztos, hogy ha otthon, akkor otthon fogok énekelni, vagy baráti körbeet száll gitárra, de biztos, hogy merte nekem egyszerűen hiányzik megőrülnék, ha nem énekelhetnék, vagy nem zenéhetnék. Szóval óriási dolog. Úgyhogy nincs hátradőlés.
26:12
Helyes. Ennek mi csak örülünk?
26:15
Hát, dehogy is. Nem, nem. Én úgy gondolom, hogy amíg az egészségem engedi meg, hát amíg a zenész társadalom egészségei is engedi, addig megyünk és tesszük a dolgunkat.
26:24
Pont azért is, amiről előbb beszéltünk, hogy építjük a közösségünket. És én úgy gondolom, és nyilván aki ismer, azt tudja, hogy mi, amit képviselünk a zenei berkeken belül is, ugye,
26:40
azért abban jócskán benne van a nemzet szeretet, a hit, és sok minden olyan, amire nagy szüksége van a nemzetünknek.
26:47
És én nagyon szorítok arra, hogyha, hát én mindig, és azért is vagyok sokszor, nem vagyok elkenődve, optimista ember is vagyok igazából, hogy hagyjuk azt elveszni, vagy hagyjuk azt így rossz irányba haladni,
27:08
amiért véresen harcoltak valamikor az őseink.
27:13
És ezt jó, jó, jó, vissza lehet menni több ezer évre.
27:17
Majd vissza lehet menni pár évtizedre, amikor nagyapáink háborúban voltak.
27:22
Vagy kitelepítések, vagy a trianon most megint összevisszaugrál ki időrendileg, de tényleg, hogy ilyenkor gondoljon abba bele az ember, amikor
27:30
próbál rossz döntéseket hozni esetlegesen, hogy mit ront el és mit veszíthetünk el ezáltal.
27:37
Hát akkor én neked kitartást kívánok a következő időszakra, a következő mondjuk minimum ötven évre, sok-sok lélegzetvételt, mert ha lélegzetvétel van, akkor zene is lesz, és hát azt az értéket, amit te a zene által nekünk, meg a közönségnek adsz, úgyhogy nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál velünk, és hasonló pozitív gondolatokat, meg hasonló nagy lendületeket kívánok neked a következő időszakra.
28:00
Nagyon szépen köszönöm, és öten év múlva találkozzunk itt.
28:02
Ötven év múlva, hát nem szeretném riogatni a hallgatókat és a nézőket, de így legyen, köszönöm szépen.
28:08
De jövünk, de jövünk, Vadkerti Jimi, köszönöm szépen.
28:10
Köszönöm szépen, minden jót kívánok.
28:11
Kedves nézőink, a Csajak utcán ma Vadkerti Jimi volt a vendégünk, reméljük, hogy velem együtt jól szórakoztak.
28:17
Kérem, hogy iratkozzanak föl a közösségi csatornákra, elsősorban itt a Youtube-ra, látják az elérhetőségeket, és tartsanak velünk a jövőben is.